Népi kultúra

- boszorkányüldözés okai

A vádaskodások legáltalánosabb oka szociálpszichológiai jelenség: a nyomor miatti frusztráció okozta feszültség a kisközösségek válságához vezetett a középkori társadalomban. Amikor "a boszorkányság már a levegőben volt", a potenciális áldozatok skálája végtelen lett, de voltak különösen veszélyeztetett társadalmi csoportok:

Társadalmi helyzetét tekintve szinte bárki szóba jöhetett: a jobbágyok, zsellérek feleségei, cigányok, török asszonyok (gyógyítók voltak), a nem nemesek köréből a mesteremberek és városi magistratusbeliek (szenátor, főbíró, bíró, esküdt) feleségei, akik gyakran féltékenység, irigység áldozatai lettek, agilisek (nemes anya és nemtelen apa gyermekei) és az arisztokrácia tagjai esetében a vádlók motiváló tényezője nyilván az anyagi haszonszerzés volt.

Szociálisan elesettek: szegények, özvegyek, koldusok, akik eleve kirekesztettek a társadalomból, remek céltáblák voltak, nem tudnak védekezni.

Elmebetegek, szétesett személyiségek: gyanús hallucinációik a sátán jelenlétét bizonyították a középkori ember számára. A hallucinációk, paranoid képzelgések ugyanakkor a vádlókra is jellemzőek voltak, a démonománia (megszállottsági téveszme) tömeghisztériát okozott.

Betegségük, fogyatékosságuk vagy csúfságuk miatt egyébként is kitaszítottak (vízfejűek, epilepsziások, bőrbetegségben szenvedők, bénák, torzszülöttek)

Irigység vagy féltékenység áldozatai (pl. a túl szépek)

Politikai intrikák céltáblái, üzleti érdekek miatt megvádolt emberek

Közönséges bűnözők: gyermekgyilkosok, méregkeverők, gyújtogatók, útonállók, de egyéb bűnök is szóba jöhettek: szodómia, vérfertőzés, magzatelhajtás, házasságtörés

Akadt, aki önmagát jelentette fel: egyesek nyíltan boszorkánynak vallották magukat, eljátszották a szerepet vagy maguk is elhitték, hogy azok. Leírtak egy esetet, amikor az inkvizítor elutasította a vádlottnak magát terhelő kijelentését: egy Catalina nevű lány azt állította, hogy közösült az ördöggel és közben rengeteg vért is vesztett, de a helyi bába szűznek találta.

A nők elnyomott társadalmi helyzetük miatt kerültek a leginkább gyanúba: A középkorban a nő mélyen a férfiak alatt állt rangban (nem tanulhatott, a férj bántalmazhatta a feleségét, a házasságtörő nőt pedig meg is ölhette). Leggyakrabban maga a férj ismerte fel, hogy felesége boszorkány. A középkorban kétféle attitűd övezte a nőket, ez visszavezethető az ambivalens szexuális viselkedési normákra, mely két ellentétes gondolatmenetből ered: egyrészt a nők csodálatra méltóak, másrészt gonoszak, veszedelmesek. Ez utóbbi vélekedésre magyarázatot adhatnak a nőgyűlölet-elméletek: Az általános elmélet szerint a férfiak irigylik azt a számukra elérhetetlen képességet, hogy egy nő életet tud adni, a specifikus elmélet szerint a nőgyűlölet gyökere a nőktől való patriarchális félelem, vagyis az, hogy az emberek tartottak azoktól a nőktől, akik nem álltak az apjuk vagy a férjük fennhatósága alatt, akik függetlenek voltak. A tehetetlen és tudatlan nők a varázslás, a bűvös szerek segítségét kérték helyzetük javítására. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a középkorban nem vagy alig voltak orvosok, a betegeket nők ápolták, ismerték a füvek, szerek hatásait, amit a mágiával hoztak kapcsolatba.

- babonák

1. Középkori ember hitvilága:

Középkori emberek népi hitvilága nem csak az elnyomott rétegekre értendő. A főurak is analfabéták voltak, továbbá a szellemi elit nem egy képviselője hitt a boszorkányokban is.

A középkori ember a világ jelenségeinek legnagyobb részét természetfeletti erők működésével magyarázta. Mindennek az oka Isten, a szentek, az angyalok - és a gonosz lelkek. Amint szilárdan hitték, hogy Istent, az ő angyalait és a szenteket imával, vezekléssel, egyházi szertartással maga felé tudja hajlítani, úgy hitték, hogy a rossz szellemeket lehet befolyásolni varázslással. Ahogy Isten a csodatévő erejéből juttat a szentjeinek, az ördög is juttat gonosz hatalmából az ő híveinek, azaz a varázslóknak és boszorkányoknak.

A középkori ember hitte, hogy gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá és féltek a maleficiumtól, azaz kárt, bajt okozó varázslástól. Sok hisztérikus férfi és nő képzelte azt, hogy az ördöggel hált, de más, prózaibb okok is akadtak: ha például egy fiatal lány engedett a csábításnak, teherbe esett és a csábító eltűnt, a lányra nehéz sors várt: el kellett viselnie a világ megvetését, gúnyát, a kirekesztettséget, sőt, akár az éhhalál veszélyét is. Érthető módon azt hitte: a Gonosz tette ezt vele.

A középkori ember számára szinte bárki gyanúba keveredhetett: boszorkányt sejtettek, ha

- egy asszony közelében kígyót vagy teknősbékát láttak (kísérőszellem),

- egy lány különösen szép volt vagy csúnya (a perbe fogottak 40 %-a fiatal nő volt Magyarországon és nem csúnyák)

- feltűnően eszes volt vagy együgyű,

- sok szeretőt tartott vagy hozzáférhetetlen volt,

- ha ritkán járt templomba vagy túl áhítatos volt.,

- ritkábban előfordult, hogy korát meghaladó tudóst is boszorkánysággal gyanúsítottak, mint pl. Hatvany István professzort.

2. Magyar babonák, szokások:

Szentgyörgy napja: Azt tartották, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét és háromezrüknek elegendő bort lopnak így. Ez a nap a tavaszi csordakihajtás ideje. A boszorkányok hajnalban lehúzzák a harmatot a földről, ezzel megrontva a termést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy máriafogta rózsát, azaz vadrózsát helyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Egyéb módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. Másik Szentgyörgy-napi babona: a boszorkány felismerhető, ha e nap előtt fogott kígyó fejét ezüstgarassal elvágjuk, szájába egy cikkely fokhagymát teszünk és ezt a felismerni kívánó kalapja mellé tűzi. Így kell templomba mennie, és ott felismerheti a boszorkányokat, mert háttal ülnek az oltárnak és szarvuk van.

Lucaszék: december 13-án, Luca napján kezdik készíteni, 13 napig készül, 13 féle fából, úgy, hogy szögeket nem használhatnak. Aki karácsonykor az éjféli misén rááll a Lucaszékre, meglátja a falu boszorkányait.

A boszorkány felismerhető továbbá arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így férnek be az ajtón.

A boszorkányok irtása: forgószélbe sarlót kell dobni, ez megsebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megsebzi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést.

- népi és egyházi kultúra kapcsolata

A népi vallásosság a kereszténység vulgáris változata. A paraszti világszemléletben a legerősebb elem a mágia, mint népi varázslat és mint vallásos tan egyaránt. A kereszténységet ötvözték a mágikus-folklorisztikus tudattal. A klerikus (= az egyház világi hatalomra törő irányzata) egyház úgy tartja féken a folklór ösztönösségét, hogy részben magába fogadja. E kulturális kölcsönhatás kedvező feltétele, hogy mind az egyházi, mind a népi világképben jellemző a földi és túlvilági, valamint az anyagi és szellemi síkok elegyítése. Példa: az egyház nem tiltotta a különböző (mágikus hatásúnak vélt) füvek gyűjtését, ha "Hiszekegy" és "Miatyánk" kíséretében szedték.